Nem tudom már, ez lehet csak egy játék???? Én egy lelki szemetesláda lennék számára, miközben ő tisztában van az érzéseimmel...nem igaz, hogy nem képes cselekedni semmit! Egész 7végén nem beszéltünk, se telefon, se msn, én küldtem neki sms-t tegnap este, hogy hol van, merre, ha nem tudunk beszélni, akkor jó éjt...erre semmi válasz...legyen a családjával, rendben, de legalább méltatna arra, hogy ír egy szájbarúgott sms-t, hogy jól vagyok, ne aggódj...de semmi.
Ez az út a pokolba verzió egyre inkább átjárja a eszem, szívem...voltam már szerelmes, de az még csak ilyen gyerekszerelem volt, nem is fordult teljesen komolyra...aztán mikor végre találok egy lányt, akivel komolyra is fordulhatna, kibaszik velem a kurva élet...öcsém, nem értem, téééényleg...ha legalább megmondaná valaki, hogy igen, megérdemlem, akkor azt mondom, oké....de hogy én semmi rosszat nem tettem neki, vagy másnak, és mégis így lapátolja a szart a Sors a pofámba, kicsit kezdek most már az örület határa felé húzni...nevezzetek gyengének, meg siránkozónak, meg nem tom, de ez engem akkor is kiakaszt...és hogy miért csinálom????
Annyira egyszerű a válasz erre...mert szeretem...ezen nincs mit vitatni, elszáll a józan ész, cselekszik a szív, kész. És a szív az, ami a őrület határára visz...ez az egész tényleg csak egy út a pokolba, az érzelmek poklába...vagy még mindig van remény????
Akárhogy is van, végigjárom...és ha vesztek, elmondhatom, hogy megjártam a poklot, és megpróbáltam mindent, hogy nyerjek...ha nyerek, akkor is...de akkor nyertem!!! Ennyire egyszerű az egész, ennyire világos a helyzet!...Az idegrendszer pedig lassan beáll kóma fokozatba, bezombulok, aztán ennyi!
Legalább a végén elmondhatom, hogy én távoztam emelt fővel, mert ha átver és becsap, akkor biztos lehet benne, hogy egy életre lehajtott fejjel kell majd tennie a dolgait...legyen akármilyen büszke, vagy erős, céltudatos...így játszani egy ember érzéseivel, vágyaival, gondolataival...
A saját érdekében remélem, hogy igaz szerelmet érez, és igazat beszél...ha megint átver, ezúttal nem leszek az elnéző típus...ezúttal megtudja, milyen is az a pokol, melyben én járkálok, nap mint nap, percről percre...
