A szív próbája

Nos...eltelt egy pár hónap....annyi bizonyos...de hogy sehova sem jut ez az egész dolog, ami most történik, az már egyenesen fáj. Augusztus elején ér a meglepő dolog: bejelenti, hogy végzett a barátjával, de anyagi gondok miatt kénytelen nála lakni, mert nem tud albérletet fizetni a főiskola tandíja mellett. Túl sok...Nem azért mondom, de ilyenkor egy épeszű ember nem nagyon hiszi el ezt a dolgot. Mindegy, ezek szerint én már bekattantam...Szeptember, hurrá, kezdődik a fősuli, ismét együtt...első két hét fantasztikus időket élünk meg, nagyon jól érezzük magunkat. Aztán kezd lefelé szárnyalni nála ez az állítólagos szerelem...kérdezem tőle, mi a baj, meg miért viselkedik így velem, válasz: "Ne haragudjak, lehet túlságosan bratyizósra fogtam..."...szerintem el tudjátok képzelni, milyen fejet vágtam akkor...szóval most ott tart ez az egész, hogy neki időre van szüksége...de könyörgöm, milyen időre?...Rendben van, én értem, 4 éves kapcsolatból lépett ki, okés...hosszú idő, megszokás, blabla....de hogy akarja velem elkezdeni?....úgy, hogy a volt barátjánál lakik? Közben velem van?....Nevetséges...(és ugye ráadásul lehet nem is igaz az egész...)...Úgysem fog tudni úgymond "átállni" rám, ha mindennap ott van vele, meg mindennap látja, nekem ne mondja meg senki, hogy ha előjön benne a megszokás érzése, akkor nem megy oda hozzá, stb....Ez így nagyon nehezen kivételezhető, szerintem...Egyre inkább úgy érzem, hogy nem más ez számomra, csak egy út a pokolba.....